Igen. MI az “Anyukák” egy új generációja vagyunk. Ha körbenézel, lassan mindenhol megtalálsz Minket…
Azok az idők, amikor éveken át a négy fél fal között nevelgettük gyermekeinket, és más nem is számított, ELMÚLTAK!
Minden Bejegyzés tőle:
doboagi
Az anya
Húsvéti GyerekBarát receptünk Adri konyhájából: Tojáskrémmel töltött húsvéti kiscsibe perec, tükörtojás virággal
Bevallom Nektek, hogy a legnagyobb kedvenc étkezésem a reggeli, a különböző krémek, kencék, friss, ropogós zöldségek, tojásételek, bacon, mmm… azok amik jöhetnek bármikor, bármilyen mennyiségben! A nap bármely szakában, és akár minden nap! 🙂
Szerencsére Bubu, a kisfiam sincs ezzel másként! Az Ő kedvence a tojásételek közül a tojáskrém, de a friss zöldségekkel azért néha a mai napig megküzdünk…
Korábban már meséltem Nektek arról, hogy milyen folyamatos dilemmát okoz számomra nap, mint nap, reggelitől a vacsoráig, hogy megfelelő, választékos, és ízletes fogásokat varázsoljak a Családi asztalra. ( erről itt olvashattok: http://doboagi.hu/kajapara_mit_egyunk_dilemma_minden_aldott_nap_otszor/ )
Azzal, hogy Családanyává váltam, majd a kisfiam, Bubu is szilárd ételeket kezdett fogyasztani, szembesültem azzal, hogy bár sosem voltam elveszve a konyhában, mégis a folyamatos főzés, sütés, konyhai ötletelés lesz az egyik legkeményebb feladat számomra az elkövetkező években…
Bármelyik tábort is erősíted, bízz magadban, hogy jól döntöttél. Ha elhiszed, hogy Számodra, és a Családod számára az a legjobb megoldás, amilyen formában Te leginkább képes vagy működni, akkor biztosan jól is fog működni így minden. NEM könnyedén, NEM zökkenőmentesen, csak szimplán JÓL.
Mindenhez ért. A bútorszereléstől kezdve odáig, hogy hogyan csaljon mosolyt akkor az arcomra, amikor a legjobban haragszom Rá. Bármilyen problémát megold, és aki fontos számára, azért a végeletekig elmegy, és Bubu szerint Ő a legerősebb szuperhős. Eleinte úgy hívtam Kincsem, amikor haragszom rá, akkor csak Csaba, de egy jó ideje övé (is) a legszebb név: APA.
De van neki egy “nagyongyengepontja”…
Kezdjük ott, hogy attól, hogy nem hord pelenkát a gyerek, nemhogy szobatiszta nem lett, de a ház egyetlen szobája sem maradt tiszta… 🙂
Az az elképzelés, miszerint majd mennyire könnyű dolgom lesz, ha nem kell egéééész nap pisit és kakit takarítani alóla, a legnagyobb ámítás. 😀 Kell helyette a biliből, a nappaliból, a kisgatyából, a nadrágból, de rosszabb esetben még a zoknijából is…
Ünneprajongó vagyok, és gyerekkorom óta a legnagyobb kedvencem a Karácsony. Viszont idén először minden más valamiért.
Nem jön az érzés, a hangulat, az ünnepi áhitat :D.
Próbálok rájönni mi lehet az oka, talán az időjárás, ami sokkal inkább őszi, mint téli, vagy az elfoglaltság, minek kapcsán egyszerűen annyi a dolgom van, hogy csak a napokban reálizáltam, hogy BŐ 1 HÉT MÚLVA KARÁCSONY!!! És én még csak gondolati szinten sem foglalkoztam az ünnepekkel…
Mintagyerek, mintcsalád, mintaélet… minthahiszti, mintadac, mintaHARC.
Ma 10 óra magasságában Beni úgy döntött, hogy ahelyett, hogy a tízóraira közösen készülve, a nappaliban való rendrakás helyett fogja magát, és szándékosan leborítja az asztalról a két kis műanyag pohárban lévő 23 db filctollat és ceruzát. Leseperte a foldre, és mintha mi sem történt volna tovább sétált (rajta). Felszólítottam, hogy jöjjön vissza, és szedje össze, tegye vissza a helyére. Erre lazán közölte velem, hogy NEM.