Korábban ígértem Nektek, hogy részletesen beszámolok és mesélek arról, hogy én, illetve jelen állapotunkban Mi :), hogyan tartjuk magunkat formában, mit, hol és milyen rendszerességgel sportolunk…
Ha szóba jön az edzés terhesen azonnal látom az adott beszélgetőpartnerem arcán mit érez, gondol a témáról, és már előre tudom hogyan fog érvelni ellene, vagy adott esetben mellette…
Vannak dolgok, amiket mi Nők, leendő Édesanyák egyszerűen csak érzünk. Olyan vágyak és elképzelések ezek, amikben annyira hiszünk, hogy szinte már biztosra vesszük, TUDJUK.
Én kisgyermek korom óta “tudtam”, hogy két gyermekem lesz. Az unokatestvéreimet nézve és irigykedve képzeltem el, mennyire jó lehet, ha egy lánynak van egy bátyja. Egy erős, bátor bátyus, aki mindig vigyáz az Ő törékeny kis hugocskájára. Igen. Húgára. Mindig tudtam, hogy lesz egy fiam, és neki majd egy napon, lesz egy kishúga. Napsugár. Pontosabban Kis Napsugár. Bubu, vagyis Benedikt érkezése pedig csak még biztosabbá tett benne, hogy ez így is van számomra megírva…
Nem vagyok egy ősanya, be kell ismernem, még ha korábban SOHA nem is tettem volna… Régebben hihetetlenül rosszul esett, és azonnali megsemmisítésként éltem meg, amikor mások azt mondták egy Nőre, hogy “na, Ő 100 %-os Anya” …azt gondoltam: miért, én nem vagyok az ?!
Volt idő, amikor már ki is mondtam, és nem csak gondoltam, hogy MIÉRT??? Én miért ne lennék 100 % Anya, JÓ Anya, szerető és gondoskodó szülő, úgy, mint bárki más?!
Naponta olvasunk és hallunk arról, mennyire nehéz a gyereknevelés. Milyen sok akadállyal és problémával kell szembenéznie egy szülőnek. Komoly döntések, kihívások, felelősség, fáradtság, viták, harcok, néha a legapróbb és legjelentéktelenebb dolgokon. Az egyik oldalon…
De mi a helyzet azokkal a pillanatokkal, amikre jóval kevesebb figyelem összepontosul? A másik, pont a pozitív oldallal!? A sikerrel, a jó eredménykkel, az örömteli eseményekkel, a mókás dolgokkal, a nevetéssel, a boldog percekkel… amiről azt gondoljuk magától értetődőek.
Előttünk a hétvége, ilyenkor legtöbbször még azok is a konyhában kötnek ki -köztük én is 😀 – , akiknek sajnos hétköznap alig van idejük főzőcskézni! Ezért Adri összeállított nekünk 4 szuper receptet! Nézzétek:
Zabpehely, hajdina, tojás, csicseriborsó. Mi a közös bennük?! Az, hogy mind, egytől egyig nagyon egészséges alapanyagok, mégis a legtöbb gyermek, legalább is az enyéim mindenképp elmondhatom, hogy nincsenek kibékülve velük. Ilyenkor mit tesz egy anya?!
Bevallom Nektek, hogy a legnagyobb kedvenc étkezésem a reggeli, a különböző krémek, kencék, friss, ropogós zöldségek, tojásételek, bacon, mmm… azok amik jöhetnek bármikor, bármilyen mennyiségben! A nap bármely szakában, és akár minden nap! 🙂
Szerencsére Bubu, a kisfiam sincs ezzel másként! Az Ő kedvence a tojásételek közül a tojáskrém, de a friss zöldségekkel azért néha a mai napig megküzdünk…
Korábban már meséltem Nektek arról, hogy milyen folyamatos dilemmát okoz számomra nap, mint nap, reggelitől a vacsoráig, hogy megfelelő, választékos, és ízletes fogásokat varázsoljak a Családi asztalra. ( erről itt olvashattok: http://doboagi.hu/kajapara_mit_egyunk_dilemma_minden_aldott_nap_otszor/ )
Azzal, hogy Családanyává váltam, majd a kisfiam, Bubu is szilárd ételeket kezdett fogyasztani, szembesültem azzal, hogy bár sosem voltam elveszve a konyhában, mégis a folyamatos főzés, sütés, konyhai ötletelés lesz az egyik legkeményebb feladat számomra az elkövetkező években…