Az anya

Karácsonyi ANTIhangulat

Ünneprajongó vagyok, és gyerekkorom óta a legnagyobb kedvencem a Karácsony. Viszont idén először minden más valamiért.

Nem jön az érzés, a hangulat, az ünnepi áhitat :D.

Próbálok rájönni mi lehet az oka, talán az időjárás, ami sokkal inkább őszi, mint téli, vagy az elfoglaltság, minek kapcsán egyszerűen annyi a dolgom van, hogy csak a napokban reálizáltam, hogy BŐ 1 HÉT MÚLVA KARÁCSONY!!! És én még csak gondolati szinten sem foglalkoztam az ünnepekkel…

Kicsit bánt a lelkiismeret is, főleg, amikor a barátnőim elmesélik, hogy mire December 1-et datáltunk, Ők már minden ajándékkal, csodálatos dekorációval, de még az ünnepi menüsor ötletével is készen álltak, hogy mire elkezdődik mindenhol az “őrültek háza”, addigra nekik már ne legyen dolguk.

Múlt évben én is megpróbáltam mindent gondosan leszervezni már jó előre, mégis káoszba fulladt minden, és fáradtabb voltam szilveszterre, mint valaha.

Biztosan sokak szerint ciki, kellemetlen, és én nem is vagyok büszke magamra, de most őszintén beszámolok arról, hogy jelenleg hogy állunk…:

Karácsonyi dekoráció, fényáradat, téli meseország…

Háááát, nálunk mindez a 3 éve vásárolt csillagos égősorra korlátozódott, amit még a Mikulás érkezése előtt kitettem gyorsan az ablakba, majd előkotortam a tavalyi adventi koszorút egy naaagy doboz aljáról, ami ugyan gyönyörű, de kicsit azért már elfáradt. Úgy gondoltam, hogy majd veszek rá 4 új gyertyát, hogy azért megadjam a módját (és a tiszteletet), de mindig kiment a fejemből. Így helyette inkább Bubu kézműves kis csodája van jelenleg az asztalunkon, egyetlen szerény kis fehér gyertyával a közepén, ami ugyan nem túl csillivilli, de a Miénk, együtt készítettük, és szeretjük.

Ajándékok, vásárlás

Egyetlen ajándékot sem vásároltam. Tényleg nem. Megbeszéltük Csabával, a párommal, hogy nem is eröltetjük inkább a dolgot. Egymásnak, és a szüleinknek a közös élményeket, az utazással, pihenéssel töltött hétvégéket tudjuk be ajándék gyanánt. Slussz-passz. 😀 Ezt velük is megbeszéltük, és örömmel fogadták, hiszen számukra is mindennél többet ér az unokájukkal (és persze velünk 🙂 ) töltött idő. A dédszülőknek is csak egy kis jelképes dologgal készülünk majd. Ők minden évben, minden ünnepre friss fotókat kérnek tőlünk, rólunk, az unokákról, dédunokákról, amit gyűjtögethetnek, és amikor nem vagyunk együtt, nézegethetnek. És az igazat megvallva, a fiunknak sem visszük túlzásba a dolgot.

Neki azért biztosan hoz majd a Jézuska a fa alá valamit, hiszen szeretnénk, hogy megismerje az ünnepi hagyományokat, élje át a meglepetés örömét, az ajándékozás szépségét is.

Ünnepi lakoma

Szeretek főzni, és azt hiszem nem is vagyok benne ügyetlen, de mióta Bubu bölcsis, én pedig dolgozom, mindössze napi 1 étkezést kell szervíroznom a családomnak, ami miatt kissé el is lustultam. A konyhai kreativitásomat, és a lendületemet tekintve is. Miután 1 napom lesz vásárolni, előkészülni, így arra gondoltam, idén megrendelem a karácsonyi menüsorunkat, hogy ne ússzon olajszagban 3 napig a lakás (plusz jómagam sem), és én is élvezettel eszegessek, pihengessek a családommal, már amennyire egy 2 éves örökmozgó mellett lehet. Na eeezt Csaba gyorsan meg is vétózta, azzal a visszautasíthatatlan indokkal, hogy Ő nagyon szereti, ahogyan én főzök…

Szóval főzni fogok. Valami egyszerű, és gyors dolgot, de én fogom elkészíteni. Nekik.

Szalad a ház…

…és akkor még a logisztika sincs meg a takarításra, a mosásra, a bevásárlásra. Az egész ház szalad, sosincs rend, ha minden nap (ötször) takarítanék, mosnék, vasalnék, pakolnék sem lenne. Mert amint rendet teszek, Bubu jön, és kiborítja az egész doboz legót. Mert amint felmosok, a kakaó a földön landol. Mert amint kiteregetem az utolsó adag ruhát, valaki azonnal átöltözik…

Summa summarum, fáradt vagyok. Fejben és fizikálisan is. Nem igazán tudtam ezért ráhangolódni még az év legszebb ünnepére. És mást nem is igazán szeretnék,  “csak” leheveredni a tv elé, megnézni valami elcsépelt karácsonyi filmet, és kihasználni azt az igen ritka lehetőséget, hogy EGYÜTT lehetünk. Élvezni ezt a pár a napot az évben, amikor Bubu úgy bújik be mellém az ágyba reggel ébredés után, hogy a másik oldalán az apukája fekszik. Az Apukája, aki az év 360 napján reggel hatkor ébred, és este hétkor ér haza, így alig látja Őt. Szeretnék együtt játszani, pihenni, enni Velük.

Igazából CSAK EGYÜTT LENNI. Ez az én karácsonyi vágyam.

Kellemes Ünnepeket Kívánok Nektek! 🙂

Ági

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Talán ezek is tetszenek majd