Az anya

A Baba neme…

Vannak dolgok, amiket mi Nők, leendő Édesanyák egyszerűen csak érzünk. Olyan vágyak és elképzelések ezek, amikben annyira hiszünk, hogy szinte már biztosra vesszük, TUDJUK.

Én kisgyermek korom óta “tudtam”, hogy két gyermekem lesz. Az unokatestvéreimet nézve és irigykedve képzeltem el, mennyire jó lehet, ha egy lánynak van egy bátyja. Egy erős, bátor bátyus, aki mindig vigyáz az Ő törékeny kis hugocskájára. Igen. Húgára. Mindig tudtam, hogy lesz egy fiam, és neki majd egy napon, lesz egy kishúga. Napsugár. Pontosabban Kis Napsugár. Bubu, vagyis Benedikt érkezése pedig csak még biztosabbá tett benne, hogy ez így is van számomra megírva…

Nem gondolkodtam ikrekben, vagy egynemű testvérekben, tudtam, hogy ha eljön az idő, hogy második babát tervezünk, minden lehető trükköt be fogok vetni, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogyan képzeltem. Olvastam Czeizel professzor kutatásait, és tippjeit a leány és fiú gyermek nemzését illetően, és persze a sok sok népi “okosságot” is, és készültem, hogy MAAAJD, 4-5 év múlva, ha úgy látjuk Csabával jónak, hogy jöhet a tesó, tudjuk, hogy mit és hogyan kell csinálnunk!

A természet, a sorsunk, vagy szimplán az Élet viszont felülírta az elképzelteket. Mint ahogyan már meséltem Nektek (http://doboagi.hu/baba_a_pocakban/ ) , teljesen váratlanul érkezett, az egyébként sem unalmas kis életünkbe a második gyermekünk. 🙂

Jött, amikor biológiailag nem is tudott volna elvileg, erős volt, és velünk maradt. Most pedig már 27 hetes, szép hosszú, kicsit vékony, de elképesztően aktív kis tünemény, aki élvezettel rugdossa szét odabent, amit csak ér. 🙂

Egy pici kis Élet, akivel kapcsolatban más nem számított, és nem is számíthatott volna, minthogy egészséges legyen. Az első trimeszteri óriási izgalmakat a Prena Teszt tökéletes eredménye csökkentette bennünk, így teret engedve a baba nemén való morfondírozásunknak.

Illetve, csak az enyémnek. Ugyanis Csabi az első pillanattól kezdődően teljes biztossággal állította, hogy még egy fia lesz. Bubut hiába kérdezgettük, mondván, hogy a kisgyermekek érzik a pocakban növekvő babákat, és egyesek látják is őket, néha azt mondta kislány tesója lesz, néha pedig azt, hogy kisfiú.

A találgatásoknak egy telefonhívás vetett véget a http://prenatest.hu kolláganőjétől, 2 nappal azután, hogy betöltöttük a 12. Hetet, vagyis miután jogosultak voltak elárulni nekünk a baba nemét.

A kedves és udvarias “idegen” hölgy a telefon végén, miután megkérdezte, hogy szeretném-e megtudni a magzat nemét, én pedig azonnal rávágtam, hogy természetesen, közölte, hogy az elvégezett genetikai vizsgálatok alapján, a véremből megállapították, hogy…

egy tökéletesen egészséges, FIÚ gyermeket hordok a szívem alatt.

Fiút.

A BABA NEME tehát:

FÉRFI.

Képernyőfotó 2016-07-21 - 17.47.47

Photo: Debreczeni Zita Photography

…(Most biztosan sokan azonnal ítélkezni fogtok, de őszinte leszek, mint ahogyan mindig az vagyok Veletek, hiszen ezért írom ezt a blogot…)

Sírni kezdtem, és elcsukló hangon, megkérdeztem, hogy “Biztosan” ?

A hölgy helyén kezelve a dolgot, vígasztaló hangon mondta, hogy igen, teljességgel, és ha jól gondolom, már van egy fia !? A választ, miszerint “Igen, van”, szerintem már ki sem tudtam mondani.

Egy rendezvényen, félrevonulva sírtam, amiért szertefoszlott minden korábbi, hosszú éveken át dédelgetett elképzelésem. És nem, NEM a rózsaszín tüllszoknyákról, a szőke hullámos hajról, vagy a “kicsi én” meghiúsuló képéről. Hanem arról az elképesztően szoros, több, mint szimpla Anya-Lánya kapcsolat tradíciójának továbbadásáról, amiben nekem, mint leány gyermeknek részem lehet az Édesanyámmal. Ahogyan Neki pedig az Ő Édesanyjával, és így tovább. Azt a leírtatlanul Őszinte, stabil, legjobb barát és barátnői kapcsolatot, amikor sok száz kilometer távolságra egymástól, kommunikáció nélkül is megérezzük, ha a másikkal baj történik. És én ezt megszakítom…

Igen! Sajnáltam magamat, és hogy az én önző kis elképzeléseim ezúttal nem válnak valóra. Pár perccel később hívtam Csabát, aki teljességgel kijózanított, mert nekem esve közölte, hogy ÍGY, nem lehet viselkedni, ne bántsam a bennem már Fiúként cseperedő cseppséget!!!

Igaza volt. Teljes mértékben igaza volt, még ha akkor azt is éreztem, hogy meg sem akarja érteni, hogy SOHA nem bántanám szándékosan ezt a Picibabát, és én nem miatta szomorodtam el. De dühös voltam Csabára emiatt.

Pedig a Babát, az én pár hetes picibabámat, az Ő érkezésének és létezésének hatalmas csodájával, az Ő nemétől függetlenül, épp ugyanannyira, 100% biztosan, TELJES SZÍVVEL akartam és Szerettem továbbra is, mindennemű törés, vagy lankadat nélkül. Azt, hogy Ő van, lesz, és hamarosan NÉGYEN lehetünk, ugyanazzal az örömmel, lelkesedéssel vártam TÖRETLENÜL.

Viszont úgy éreztem, beszélnem kell valakivel, akiről tudtam, hogy megélte ezt az érzést, és meg tud engem is érteni, megérteni azt, hogy nem vagyok gonosz, nem vagyok rossz, és nem fogom másképp, ne adj isten kevésbé szeretni ezt a Picit pusztán amiatt, mert más volt az elképzelésem. Egy Baráthoz fordultam, aki csupán annyit mondott, hogy tudja, hogy mit érzek, hiszen Ő is érezte, és ne aggódjak, mert tényleg nincs miért aggódnom! Mert attól a pillanattól kezdődően, hogy először meglátom majd a Fiamat, SOHA nem fog eszembe jutni, hogy másképp is lehetett volna.

Ezután felelevenedtek bennem az első percek, órák, napok Benivel. Amikor csak néztem, és azon járt az eszem, hogy “mennyire a Miénk”. Mennyire tökéletes, és hogy nem is lehetne Ő sem más, és a történések sem. Azok az idők voltak ezek, amikor tudatosulhatott bennem az Anyaság.

Amikor megfogalmazódott a Szeretet, a gondoskodás, és a felelősség jelentése.

Mindezt felidézve, minden átértékelődött bennem. Napok alatt áthangolódtam a “kisfiús” üzemmódra, és elkezdtem annak minden előnyét, örömét, és könnyebbségét is felmérni és élvezni. Miért is ne lehetne akár még szorosabb az anya-fia kapcsolat, mint egy leány gyermekkel…hiszen csak rajtunk múlik… Miért is ne mehetne tovább így ez a hagyomány…? És az én elképzelt Babám “arcot” kapott, egy kisfiú személyében, akit -sokkal hamarabb, mint az Ő bátyját tudtam anno- , láttam magam előtt, és elkezdtem igazán SZERETNI, elkezdtem Hozzá is kötődni.

Ma már alig várom, hogy két KISFIÚ fáradt, de annál boldogabb anyukája lehessek. Alig várom, hogy Bubuval megismerhessük az Ő kisöccsét, és láthassam Őket Együtt lenni, játszani, labdázni, dínózni.

Egy tökéletes kis Pókemberünk már van :D, és most mindennél nagyobb kíváncsisággal várjuk a mi másik kis Szuperhősünket! 🙂

Üdvözöl Titeket:

Egy örök gyermek Férfi: társa, egy apró kankutyus: gazdija, és KÉT fiúgyermek: Édesanyja! 😀 Egy Nő, maga körül ennyi szuper Férfival… Azt hiszem, mellettük amíg élek Királynő lehetek… 🙂

 

Ui.: Tudom, hogy rengetegen vannak, akik jelenleg is azért küzdenek, hogy lehessen egy bármilyen nemű gyermekük. Tudom, hogy szintén rengetegen vannak, akiknek egyetlen kívánsága a gyermekük egészsége. Tudjátok, volt idő, amikor én is abban a hitben éltem, hogy valószínűleg meddő vagyok. Tudjátok, én is végiggörcsöltem már kétszer 12 hetet, hogy megmaradjanak a babáim, és egészségesek legyenek. És tudjátok, mindennél hálásabb vagyok azért, hogy egyszer már sikerült, és remélhetőleg másodszor is minden teljesen rendben lesz. Soha nem panaszkodnék, vagy szeretnék hálátlannak tűnni. Kérlek ennek tudatában vessetek rám követ, amiért valamikor, “hosszú” hetekkel ezelőttig, én másképp képzeltem el a jövőt… És Ti Mamik, Édesanyák, Anyucik, akik hasonlóképp álmodoztatok…ne bántsátok Magatok! Nem kell, hogy lelkiismeretfurdallásotok legyen, nem kell szégyenkeznetek, ha elsőre meglepetésként ér Benneteket is a hír…nem vagytok, és NEM LESZTEK ezért kevésbé jó, gondoskodó, vagy szerető Édesanyák! 🙂 De a lényeg mindig, mindenekfelett, hogy SIKERÜLT, SZÜLŐK LESZTEK, ÉS HOGY A BABÁTOK EGÉSZSÉGES LEGYEN! 🙂

Az alapos vizsgálatokat, és a gondoskodást köszönöm : Czeizel Intézet 🙂

Hozzászólások

hozzászólás

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Talán ezek is tetszenek majd