A doktor

Dr Királynő

…némi öniróniával címkézve ezt a bejegyzést láttam hozzá az írásomhoz. A posthoz egy Nőről, 26 éves Anyáról, aki a mai napig keresi a helyét a Világban…

Szégyen, vagy sem, be kell látni, hogy sokunknak több időre van szüksége ahhoz, hogy megtaláljuk az utunkat. A hivatást, amiben sikeresek lehetünk, amiért képesek vagyunk kitartóan küzdeni. Az életem során többször hittem azt, hogy pontosan tudom hová tart, majd legalább ennyiszer borult fel körülöttem Minden, és kezdtem el magam körül forogva elveszni. A céljaim eléréséhez vezető úton mindig azt tartom szem előtt, hogy boldog legyek. Ami számomra azt jelenti, hogy élvezettel csinálom végig amibe belekezdtem, és amikor kudarc ér is van bennem annyi erő és kitartás, hogy megrázom magam, és nem adom fel. Erről írok most… Nagyon sok minden akartam lenni az elmúlt kb. 10 év alatt. Valami sikerült, valami nem. De mindenből tanultam. Nem állítom, hogy révbe értem, és megállok ott, ahol épp most tart az életem, mert mint mindig, most is vannak új terveim. De a legfőbb célom az, hogy amit most csinálok, azt jól csináljam.

“Dr” akartam lenni. Nagyon. Tanult, kosztümös, értelmiségi Nő. Majd 2 év után úgy éreztem, mégsem ez a nekem való pálya. Csalódott voltam. Borzasztóan nehéz volt nem feladni, végigcsinálni az 5 év jogi egyetemet 1 év szünettel, 10 vizsgaidőszakkal, végezetül 6 hosszú év alatt. De sikerült. Jogász végzettségem van, ami hatalmas segítség számomra számtalan szituációban. És nem csak a tudás, amit a könyvekből megtanultam… Boldog vagyok, hogy dr vagyok.

Közben pedig Szépségkirálynő akartam lenni. Miután megnyertem a Miss World Hungary-t 2010-ben, amiből akkor szinte üres kézzel távoztam csalódott voltam. Akkor nem tudtam mennyi mindent köszönhetek majd ennek a versenynek évekkel később. Barátokat, élményeket, üzleti kapcsolatokat, lehetőségeket. Boldog vagyok, hogy szépségkirálynő vagyok.

Társ akartam lenni. Olyan párja az életem választottjának, akire lehet támaszkodni, aki a végletekig kitart, és mindig, minden körülmények között biztos pont, amolyan bástya a kapcsolatunkban. Magamat teljesen odaadva, gyakran kihasználva, csalódott voltam sokszor. De tanultam, változtam, és 5 és fél éve társa vagyok a Fiam Édesapjának. A kapcsolatom problémákkal teli, de eddig mégis mindent túlélt. Azt hiszem, ez sok mindent elárul. Boldog vagyok, hogy társ vagyok.

Anya akartam lenni. Évről évre egyre jobban, majd amikor kiderült, hogy nem biztos, hogy képes vagyok rá, hatványozottan akartam. Sokáig nem sikerült. Csalódott voltam. Aztán amikor a legkevésbé voltak alkalmasak a körülmények, és nem számítottam rá, kiderült, hogy kisbabánk lesz. Jelenleg egy másfél eves, hihetetlen mókás, és imádnivaló kisfiú Anyukája lehetek. Boldog vagyok, hogy Anya vagyok.

Kereső Nő akartam lenni. Többszöri próbálkozásra, és nagyon sok nehézség, bukás árán, évek alatt vált működőképessé a Hostess vállalkozásunk, de az ügynökség jelenleg tevékeny, az ügyfeleink pedig visszatérőek. Csalódott voltam számtalanszor, főleg amikor buta hibákat követtem el. Most mégis Boldog vagyok, hogy vállallkozó vagyok.

Kreatív akartam lenni. Olyan Nő, aki alkot. Valamit kitalál, majd megvalósít. Akár a munkájában, akár a hobbyjában. Sok mindent kipróbáltam. Rajzoltam, vállalkoztam, de nem találtam meg magam.

Volt, amit fel is adtam, ami miatt csalódott voltam. Aztán belevágtam a blogba. És imádom. Boldog vagyok, hogy blogger vagyok.

Én nagyon sokszor sírok. Bánatomban, örömömben és a két véglet közötti szélés skálán terjedő bármilyen érzelmi állapotomban. De őszintén mondom, hogy nem hiábavaló egyetlen csalódás és kudarc sem, amiért sírunk, hiszen BOLDOG vagyok! Valószínűleg azért, mert mindig a végtelenségig optimista voltam, vagyok és remélem az is maradok.

Ez a bejegyzés remélem célba ér, és a szavaim képesek közvetíteni azt a pozitív energiát, lendületet és lelkesedést az Élet iránt, amit belül éreztem végig, amig írtam Nektek!? 🙂

Talán néhányotoknak segít is, vagy legalább egy picit megmosolyogtat… 🙂

Hozzászólások

hozzászólás

Előző bejegyzés Következő bejegyzés