Egyéb

TÚLélni vagy MEGélni az Anyaságot

Az első pillanatok a kórházban az újszülöttünkkel, azt hiszem, hogy örökké rögzülnek a szívünkben, lelkünkben, fejünkben.

Soha nem fogom elfelejteni a felismerés pillanatát magamban, pár órával az első fiam születése után, amikor a szülés körüli izgalmak már kezdtek lecsengeni. Anyukám hazament főzni nekem valami finomat, majd a párom, Csaba is magunkra hagyott. Én ültem a kórházi ágyon, mellettem az én 3400 grammos, 56 centis Kis Benediktem, és csak néztem, és néztem, és közben azon járt az eszem, hogy úristen, most mégis mit fogok kezdeni Vele ?! 😀 Mi lesz, ha sír? Honnan fogom tudni, hogy miért sír? Hogyan lakik jól egy csepp tejjel? (Már ha egyáltalán annyit elő tudok neki állítani! 🙁 ) A pelenka amit életemben először fogok cserélni rajta, hogyan lesz kényelmes neki? Nem szorítja a pocakját? Hogyan tegyem le aludni? Milyen pozícióban lesz neki kényelmes, nem zsibbad el a karja, nem fullad meg? Vajon nem fázik? Elég ruha van rajta? Akkor úgy éreztem nem stresszelem túl, ez a természetes folyamat amin épp átmegyek, de utólag visszagondolva, bizony elég sok minden foglalkoztatott, ezernyi kérdés és gondolat cikázott a fejemben… így mehetett el mellettem A PILLANAT… amit akkor, talán még élvezni is elfelejtettem. Fotókon nézegetem vissza mennyire pici volt, mennyire édesen szundikált, mennyire jó, hogy Ő “lett” nekünk…és el sem hiszem, hogy mindez már mennyire távolinak tűnik.

Most másodjára, már minden más! 🙂

Nem tudom, hogyan képes a természet így működtetni minket, de azt hiszem, hogy kijelenthetem, csodálatosan ki van találva. A második (többedik) gyermek születését, és érkézését teljesen MÁS, ÚJ érzések kísérik. Legalábbis nálam, és ahogyan a Barátnőim mesélik, náluk is épp így történt.

Meséltem Nektek régebben egy számomra kedves kis történetet arról, amikor Bubu, az első fiam mellett először éreztem, hogy “megállítanám az időt”! (http://doboagi.hu/megallitaniazidot/ )

Ekkor jött számomra a felismerés, hogy mennyire türelmetlenek vagyunk, mi szülők, mennyire sürgetjük az időt, és ezt mennyire feleslegesen tesszük. Hiszen az gyorsabban elrepül, mint azt valaha gondoltuk volna.

Nini, a kisebb fiam születésével úgy érzem magam, mint aki kivirágzott! 🙂 Olyan boldogság öntött el az érkezésésvel, ami mostanáig, 2,5 hónap elteltével sem csökken, csak hatványozódik napról napra. Nyugodt vagyok, tele szeretettel, odaadással, rajongással a fiaim iránt. Nézem ezt a kis csepp lényt naphosszat, és nem tudok betelni vele. Újra és újra leveszem a zokniját, hogy megpuszilgassam azokat az icipici lábujjakat, amiken mire észbe kapok, Ő már messzire fog szaladni.

Szagolgatom a hajacskáját, belefúrom magam a kis nyakába, magamhoz szorítom, ölelgetem, és épp úgy gagyogok neki, mint azok a szülők, nagyszülők, akiktől kiugrottam volna az ablakon mielőtt én magam is ugyanilyen Anyukává váltam volna … 😀

Az első gyermekágyas hetek alatt Benivel, ha valaki azt meséli nekem, hogy lesz idő, amikor minden éjszakai ébredést és etetést szeretni fogok, és a véget nem érő sírás sem hoz ki a sodromból, azt hiszem, valószínű, hogy megütettem volna… 😀

Azt gondoltam volna, hogy nem normális, hazudik, vagy valami erős tudatmódosító szer hatása alatt áll. És most üssetek meg engem TI, bátran, mert valamiféle rózsaszínű, gyanus köd járhatta át az agyamat, és elhomályosít minden fájdalmat és fáradtságot bennem, mert én is épp így érzek. Imádok a kisbabámmal MINDEN pillanatot, és újra, és újra arra gondolok, hogy bármikor megállítanám az időt. Élvezem, hogy pici, hogy kellek neki, hogy elég, ha csak ránézek, és olyan mosolyt csalok az arcocskájára, ami csak nekem szól, csak nekem jár.

Nézegetem az apró babaruhákat, és ámulok, hogy már a második méretet növi ki az én kicsikém, és el sem hiszem, hogy már a fogzás következik, azért ömlik szegénykém nyála…és azt kívánom, hogy bár még nagyon sokáig BABA maradna…

Minden két-, vagy többgyermekes barátnőmmel nagy egyetértésben fogalmaztuk meg, hogy az első babánkkal, az első időket, és sok problémásabb, nehezebb időszakot, napot, pillanatot igazából csak TÚLÉLNI szerettünk volna. Az járt a fejünkben, hogy hamarosan könnyebb lesz minden…

Most, másodjára, pedig tényleg MINDEN PILLANATOT MEGÉLNI SZERETNÉNK!

Ha csak egy tanácsom lehetne a leendő szülőknek, azt hiszem ez lenne az: ÉLVEZZÉTEK!!!

Élvezzétek, még ha sokszor kegyetlenül nehéz, és fájdalmasan fárasztó is, mert ezeket az időket, soha, semmi nem fogja visszahozni már. Ne mindíg csak előre nézzetek, arra koncentrálva, ami előttetek van, és ezután fog következni, hanem figyeljetek a PILLANATRA is, mert abban élünk! Éljétek meg! Előbb- utóbb mindegyik Baba tartani fogja a fejét, tudni fog átfordulni, majd kúszni, később mászni, felülni, járni, beszélni, és reméljük (mielőbb) átaludni az éjszakát is.

Mielőtt Nataniel megszületett, azt gondoltam, hogy Benedikttel is kiélveztünk minden percet. Most, hogy minden érzésből jön, és szinte magától, teljes egyszerűséggel, mondhatni lazán működik, érzem azt, hogy mennyivel több időm és energiám jut élvezni a babázást. Mennyivel másképp állok az Anyasághoz és magához az újszülöttemhez is. Görcsök, aggodalom, felesleges “körítés” nélkül.

Szimplán BOLDOG vagyok.

Egy baba születése mindig Csoda. Picike, törékeny emberkék Ők, akikről szinte már pár héttel a születésük után elfelejtjük mennyire cseppek is voltak, mennyire csak és kizárólag MI jelentettük nekik A VILÁGOT…

Aegon karszalagok

Én eltettem emlékbe mindkét fiam kórházi karszalagját, ami az egyik legjobb mérce, és emlék a sok gyönyörű fotó és apró tárgy mellett, hogy mennyire gyorsan megnőttek a fiaim… Épp Karácsonykor kerestük elő és nézegettük Bubuval a sajátját, hogy valamikor 3 évvel ezelőtt milyen vékony kis csuklója lehetett, és jó volt rá, bármennyire hihetetlen is, csak, mint az öccsére 2 hónappal ezelőtt.

Ezeket a szalagokat a Babáinknak az Aegon biztosítja országszerte, és, hogy minél több emléket őrizhessünk fotó formájában is Róluk, most egy nagyon aranyos játékra hív Minket, amihez, ha van kedvetek, csatlakozzatok Ti is! 🙂

Tervezgetni a jövőt, és persze tenni a holnapért szintén a mában kell, és ha mindezt mókásan tennétek, töltsetek fel Ti is egy Aegon karszalagos babafotót a gyermeketekről a  https://babafoto.aegon.hu oldalra, és a különböző vicces sablonnal válasszátok ki, hogy Ti milyen jövőt képzeltek el a gyerkőceiteknek! 🙂

Bubut Olimpikonnak álmodtam, Ninit pedig rocksztárnak ”szánta” az Apukája! 😀 Természetesen ez csupán a mi kis játékos fantáziálgatásunk…

Bubu Aegon

A játék január végééig tart, és egy szerencsés, egy szuper Családi fotózást nyer, a kedvenc fotójából pedig egy vászonképet is hazavihet ajándékba! 🙂

Én Decemberben Ninit, januárban pedig Bubut “neveztem” egy-egy 1 napos fotóval róluk 🙂

Nini Aegon

Készítsetek Ti is kedves fotókat, videókat a gyermekeitekről, mert bár a szívünkben örökké megmaradnak a mi “kisbabáinknak”, az emlékek a fejünkben idővel sajnos sokat halványodnak… 🙂

 

Köszönjük a karszalagokat, és a gondoskodást: AEGON

A csodás talpacskás fotót: Debreczeni Zita

Hozzászólások

hozzászólás

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Talán ezek is tetszenek majd