Egyéb

Édes Kisfiam…

Tegnap késő éjszaka érkeztünk haza, de, mint minden áldott éjjel, mióta megszülettél, az utolsó, záró momentumaként a napomnak , mielőtt elalszom, Hozzád bújtam, hogy lássam nyugodt kis álmodat.

Icipici korodtól kezdődően, minden éjjel megtörölgetem a verejtékes kis halántékodat, betakargatlak, és hosszasan szaglászom az illatodat.

Azt a gyönyörű, meleg, puha kis bőrödet, melynek izzadtan, kipirulva is csodálatos illata van.

Tudod mire hasonlít? Az Apukád bőrének illatára.

Arra az illatra, amit ha megérzek, a gyomrom a mai napig a torkomban kezd dobogni. Amire, ha csak rágondolok is, egész egyszerűen csak boldog leszek, és amit ezer körül is felismernék.

A Tiéd kicsit mégis mindig más volt.

Olyan igazi, lágy, takaróillatú.

Babaszagú.

Én mindig így hívtam…

Tegnap, amikor álmodban hosszasan pusziltalak, most először viszont, másnak éreztelek.

Nem babaillatúnak.

Csak néztelek, perceken át figyeltem minden egyes kis porcikádat, és magam előtt láttam, ahogyan megnőttél.

Ahogyan átalakulnak a vonásaid, a selymes, szöszi kis babatincseidből dús, barna haj válik, ahogyan a láthatatlan kis szempilláid, gyönyörűek és ívesek lesznek, ahogyan a picike ujjaid lassacskán már betakarják az enyémeket.

Nem tudtam nem sírni.

És most, ahogyan bár nagyon nehezen, de szavakba próbálom önteni az érzéseimet is csak potyognak a könnyeim.

Azt hiszem, hogy nem szomorú könnyek ezek, sokkal inkább hatalmas reményekkel teliek.

Mert miközben “magambaszippantottalak”, arra gondoltam, hogy a szívem összes szeretétevel azt kívánom Neked, hogy legyél olyan szerencsés, hogy majd egyszer, egy napon megtaláld azt a szerelmet, a TÁRSAT, magad mellé, aki szimplán, az ILLATOD, emiatt a finom, tiszta, meleg, és igazán különleges illat miatt fog Téged tiszta szívéből, érdek nélkül szeretni.

 

Szeretlek

 

Anya

Hozzászólások

hozzászólás

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Talán ezek is tetszenek majd