Egyéb

Két boldog gyermek titka – Kistestvér született

Korábban ígértem, hogy elmesélem Nektek, hogyan alakul egy kistestvér élete újoncként a Családban, miként szokja meg szerepét egy erős, és igencsak határozott nagytestvér, – a mi esetünkben egy büszke bátyus- mellett…

Íme hát… 😀

Várandósan kíváncsian szemléltem a különböző testvérkapcsolatokat a környezetemben, igyekeztem a hugommal való saját kapcsolatomból levonni nagyon okos, és előremenő következtetéseket, miközben magamban nagy fogadalmakat tettem, hogy szülőként mi az, amit biztosan nem fogok elkövetni a jó testvéri kapcsolat kialakulása érdekében… például:

NEM FOGOM ŐKET FOLYAMATOSAN ÖSSZEHASONLÍTGATNI!

…ez akár lehetne a többgyermekes szülők első számú “kőbevésettnagyigazásga” is…,dehát tegyétek
szívetekre a kezeteket…nagyjából ESÉLYTELEN a dolog…

Pedig a mindenféle agytágító olvasmányok, és szakértők is régen megmondták, hogy nem szerencsés a testvérek közötti versenyhelyzet kialakítása, inkább óvjuk Őket, ne éljenek egymás árnyékában, ha nem muszáj…
Én is azt gondolom, hogy az első szülött gyermek az első VOLT, mostmár a két testvér egyike… a második szülöttünk pedig nem a második, így a kettő gyermek között az “utolsó”, vagy a “kisebb”, hanem szintén a két testvér egyike. 🙂

Dehát már az ultrahangok alatt azt nézegettem, hogy ebben a hétben járva melyik picibabám mennyivel volt nagyobb, vagy kisebb, rövidebb, vagy hosszabb… 🙂
Aztán amikor megszületett Nini…és valóban kisebb volt a súlya, és a hossza is, megindult a lavina, és az összehasonlítgatások végtelen sora…

Bubu ennyi idősen már tartotta a fejét, átaludta az éjszakát (hahhhhaahaaaaa 😀 ), mászott, felállt, fele ennyit evett, nem lázasodott be az oltástól, Nini pedig…

Nem tudom nem összehasonlítani Őket, és bár véletelnül sem szeretnék egy elnyomott, a bátyja életét újraélő kistestvért nevelni, mégis, szinte jól esik nosztalgiázni, és nézegetni a kiskönyvükben, hogy a 6 hónapos státuszuk mennyire hasonló volt, pusztán 1 cm hosszkülönbséggel, vagy bizonyos szempontokból mennyire különböző, péládul 1 kg súlykülönbséggel :D…

És ha már különbözőségek… ha a külső jellemzőiktől eltekintünk, azt hiszem, hogy nem is hozhatott volna össze ugyanazon szülőpár két ennyire KÜLÖNBÖZŐ személyiségű gyermeket! 😀
Nini az első napjaiban bebizonyította, hogy Ő aztán nem kíván a bátyja klónja lenni, Neki olyan egyedi, és határozott elképzelése van az életről, és személyisége kiteljesítéséről, hogy azt már az első órákban el is kezdte nekünk adagolni…és amíg az Ő karban, ölben, felvéve magát egyáltalán nem jól érző, önállóan eljátszó, nézelődő, mindig zseniálisan nyugodt, és tulajdonképpen egész napokat átalvó, türelmes, egészséges, kiegyensúlyozott bátyja nem kis mértékben elkényeztetett szülőket nevelt belőlünk, addig ez a Pici ember szó szerint megtanította nekünk, hogy mit is jelent az a “magyarokistene” … 😀

Mindenesetre ez nem panasz, mert mindamellett, hogy nincsen aranyéletünk, vagy legalábbis egyetlen nyugodt percünk sem a Családunk legkisebb tagjának érkezése óta, a legfontosabb “elvárásunkat” Ő is szinte azonnal teljesítette, hiszen nincs is annál fontosabb, hogy egy fantasztikusan BOLDOG kisbaba szülei lehetünk! 🙂


Nininek talán az az egyetlen “tipikus második gyermek ” jellemzője, hogy tényleg, mindig, minden helyzetben, mindennek örül, még akkor is ( főőőleg akkor), ha a testvére a lábánál fogva emeli fel, húzza, nyúzza, ráfekszik, körülötte minden h
angos, és zajos, vagyis, ha zajlik az élet! 🙂

Ez a baba egy csupamosoly boldogságcsomag! 🙂 Folyamatosan fülig ér a szája, és a mosoly millió féle változatát képes számunkra nap, mint nap prezentálni… Nem tudunk betelni vele…

Mindkét fiunk maga a boldogság, mondom ezt teljesen őszintén, nem kímélve a rózsaszín, csöpögős, romantikus családi idilltől émelygőket sem! 😀

Pár hete Anyukám (mint legbüszkébb nagymama 😀 ) az orrom alá nyomott egy kutatási eredményt, miszerint azok a gyerekek, akiknek szoros a kapcsolata a nagyszüleivel sokkal boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak lesznek a társaiknál, ugyanis a mamák-papák, a szülőkre nehezedő nyomás nélkül foglalkoznak az unokákkal… ez elindított közöttünk egy kis filozofálást azon, hogy mégis hogyan, mitől, miért lettek ennyire vidámak, az életüket, helyzetüket, gyermekkorukat élvező gyerekeink… van-e titka a boldog gyerekek nevelésének…

Arra jutottunk, hogy familiárisan jellemző ránk némi bolondság, gyakran túlzott jókedéllyel párosítva, rengeteg öniróniával fűszerezve, egy csipetnyi olaszos beütéssel megspékelve.

Lefordítom: hangosak vagyunk, és vidámak! 🙂 Azt hiszem, hogy az Anyukám, az Ő párja, az unokatestvéreim, a húgomék, a gyermekeim apukája, mindenki egy kicsit gyerek tudott belül maradni.

Talán az a “titkunk”, hogy a kis dolgoknak is tudunk örülni. Az együtt töltött időnek, egy finom családi ebédnek, egy új társasjátéknak, amit közösen kipróbálhatunk. Odafigyelünk egymásra, a gyerekekre, és mindannyian azon (is) dolgozunk egy kicsit kollektívan, hogy jót tegyünk a Családunk többi tagjával.

A fiaim nagyon sok mindenre megtanították a Családunkat. Arra, hogy a boldogságnál semmi nem fontosabb. És a boldogság bárhol, bármiben megtalálható. A szakadó esőben is, amikor az ablakon legördülő esőcseppek egymással “versenyeznek”, vagy a közértben való sorban állásban, amikor a morcos eladónénit egy mókás kis verssel vidítunk fel, vagy a takarításban, amikor a seprűből mikrofon lesz… Megtanultuk, hogy a gyermekeink mosolyánál nincsen nagyobb kincsünk. A mosolyukból tudjuk, hogy valamit biztosan jól csinálunk.

A mosolyuk bizonyítja a világra való nyitottságukat, kifejezi kedvességüket, az elfogadást a társas érintkezéseink során. A mosollyal mindenki csak nyerhet, hiszen aki mosolyog, az jobban is érzi magát, akire mosolygunk, szintén! 🙂 Mi hiszünk benne, hogy aki mosolyog, arra visszamosoly a világ! 🙂

Felnőttként tudatosan is odafigyelhetünk rá, hogy eszerint éljük meg a mindennapjainkat, viszont, ha a gyermekeinket is “megtanítjuk” mosolyogni, és engedjük, hogy minél tovább gyerekek maradhassanak, és értékeljék az élet adta apró örömöket is, nagy eséllyel BOLDOG emberkéket nevelhetünk belőlük! 🙂

Ezt a bejegyzést az Orbit Gyermekmosoly kampánya támogatja, mert MINDEN csomag rágó segít megóvni gyermekeink mosolyát, és azon gyeremekekét is, akiknek gyakran igen nehéz mosolyogni… Ők az SOS Gyermekfalvak kis lakói!
Az Orbit idén május 1. és június 30. között újra széles körű társadalmi összefogásra szólít fel a Gyermekmosoly kampányának keretében. Ugyanis minden ebben az időszakban megvásárolt Orbit rágó árának 1%-a az SOS Gyermekfalvakat támogatja. Ezáltal nem csak a saját, de a rászoruló gyermekek mosolyáért és önbizalmáért is tehetünk.
További információkért látogassatok el a www.szajharmonia.hu micrositera!

Hozzászólások

hozzászólás

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Talán ezek is tetszenek majd