Egyéb

Egy (nem) beteg Család…

Azt mondta nekem egyszer egy többgyermekes Anyuka, hogy abban a Családban, ahol több, mint egy gyerek van, ott az egyikkel MINDIG lesz valami”. Higyjem el.

Félmosollyal nyugtáztam magamban, hogy nálunk aztán biztosan nem…

Mondanom sem kell, hogy azért ma már ezt másképp gondolom! 😀

Alapjáraton “PERSZEEE” makk egészségesek vagyunk (kop, kop,kop…), de menjünk is végig a Családon:

APA: Csaba, a párom évente, vagyis inkább fényévente egyszer beteg, ami azt jelenti, hogy például köhög, esetleg egyszer-egyszer ki kell fújnia az orrát, ne adj isten, egészen 37 fokig csúszik fel a hőmérő higanycsíkja miközben azt a testéhez szorítja…Ebbe általában azért már “bele is akar halni”, rettentően szenved, hozzászólni pedig nem szabad. Jellemző még rá, hogy gyógyszert nem hajlandó magához venni, a legerősebb készítemény, amit bele tudok erőltetni, az valamilyen forró vízbe keverhető por, amolyan “ez nem is gyógyszer vedd be nyugodtan” készítmény. Egyébként komolyra véve a szót, tényleg hihetetlen erős immunrendszere van. Karácsony előtt pár nappal végigsöpört az egész Családunkon egy rettentően agresszív, hányós- hasmenős vírus. Maximum 24 óra alatt zajlott le az egész fejenként, de az kegyetlen volt. Elkezdte Bubu, folytattam én ( aki 5 kilótól szabadultam meg 1 nap leforgása alatt…gondolhatjátok…) majd következett Édesanyám, majd a párja, folytatta a hugom, és befejzte az Ő kedvese…Így az ünnepek alatt 2 naponta váltogattuk az ápolt- ápoló szerepköröket…mondhatom feldobta a Karácsonyt, Újévet…na de ki úszta meg egyes egyedül? Persze, hogy “Apa”. Aki együtt aludt és ápolta a hányós Bubut, aztán engem is. Hihetetlen…

ANYA: Magamról nagyon nem is mesélnék, mert a szülést követő időszakomat, ha egy szóval kellene jellemezni, akkor az a lepukkant lenne! 😀 Pár héttel Nataniel születése után éreztem, hogy a jól elraktározott kis energiakészleteim kezdenek kiürülni, én pedig “elfogyni”… Egészséges ember vagyok, és igen ritkán betegszem meg, de ez természetesen egy speciális időszak. Szenvedtem, hogy szoptathassak, vitaminkészítményeket kezdtem szedni, és megpróbáltam minél több folyadékot magamhoz venni, és a lehető legváltozatosabban enni. Amikor úgy éreztem jobb a helyzet, na akkor biztosan ledöntött egy mandulagyulladás, aztán a torkom, végezetül az imént említett vírus… Azóta is el-elkap valami kis “kór”, de az első napsugarakból erőt és reményt merítve talán már látjuk a fényt az alagút végén.

GYERKŐC 1.: BUBU: Az idősebb fiunk Benedikt –minden álszerénységet mellőzve- jó géneket örökölt. Mindegy is, hogy melyik szülőjétől :D… a lényeg, hogy Ő sosem beteg. Javítok. Sosem VOLT beteg. Hozzátartozik a történetéhez, hogy a születését követő első perceitől elég lazán kezeltük, mondhatni nem tartottuk burok alatt. A kórházba már 2 napos korában csapatosan ünnepeltük a barátnőimmel az érkezését, itthon egy kiskutyus várta legifjabb gazdiját, ezután pedig szabad volt a látogatás mindig (kivéve, ha valaki valamilyen bacival volt fertőzve 🙂 ). Pár hetes korától kezdve velem tartott a munkába, a vásárlásra, és ahová csak magammal tudtam vinni. Így ha igaz, hogy a különböző behatásoktól erősödik az immunrendszere a gyereknek, hát nekünk bevált, mert “adtunk neki”! Antibiotikumot a mai napig ( lassan 3,5 éves) nem kapott, amihez azért kellett egy olyan gyerekorvos is, aki NEM bombáz receptekkel az első tüsszentés után… Mindenki rémisztgetett, hogy “namajdhaközösségbekerülmeglátod” …2 évesen került bölcsibe, és abban az évben betegség miatt nem hiányzott. Amikor kötőhártyagyulladás sepert végig a csoporton inkább otthon tartottam, és az első könnycseppet felfedezve a szemében pánikolva telefonálgattam, és szereztem be a szükséges szemcseppet, de szerencsére végül megúsztuk… A betegség így nagyjából abban merül ki Nála, hogy szinte egész télen folyik az orra, vagy kicsit köhécsel, mert a “CSUPISZKODÁS” , ahogyan Ő nevezi, a kedvenc viselete (és tevékenysége is) itthon télen-nyáron, alváshoz, valamint ébrenléthez is… És bár talán mondhatjuk, hogy a komoly bajok elkerültek minket szerencsére… DE!

Természetesen megjártuk már több alkalommal mi is az ügyeletes kórházakat, és hívtuk teljesen bepánikolva az orvosainkat. Például amikor megcsípte Bubu száját egy méhecske, és az egész arca totálisan eltorzult… és amikor úgy elesett a biciklivel, hogy egyszerre folyt a vére az orrából, szájából, és a homlokán bőr sem maradt… arról nem is beszélve, amikor egy rozsdás szögbe tenyerelt, vagy amikor egyik éjjel a mindig nyugodt és másodpercek töredéke alatt megvigasztalható gyerekünk úgy sírt (ordított), hogy órák után sem tudtuk elképzelni mi baja lehet, így fogtuk, és vittük…na és amikor lenyelte a mágneses játék fémgolyóját, meg amikor elszürkült a két első (felső) foga egy esésétől?  Óóó Te jóóó ééég… szegénykém…azért Őt sem kíméli az élet 🙁

GYERKŐC 2.: NINI: Natanielt élete első 4 hónapjában -ami persze az őszi-téli betegség-szezon- valószínű annyi bepróbálkozó baci, vírus, és mindenféle gonosz kórokozó szerette volna megbetegíteni az ovis tesójának köszönhetően, mint bátyját eddigi három éve alatt összesen…szerencsére az én hiperszupergigamegaütősgyógyítóanyatejemnek 😀 köszönhetően tartja magát a kis Cseppem, de már az én türelmes lelkemből kikívánkozó, ordító anyaoroszlán is borzalmasan nyárért kiált. Legalábbis jóidőért, és napocskáért, hogy megszabaduljunk ettől az ocsmány “takonykórtól” –elnézést a kifejezésért-. Mert a decemberi hányós-hasmenős káosz óta azt hiszem, hogy kijelenthetem: átok ül rajtunk. Valaki mindig enervált, folyik az orra, fáj a torka, vagy csak köhög, tehát kerülgeti valami…

Nem vagyok túl jó a mindenféle gyógyítást segítő házi praktikákban, de még az inhaláló-párásító-orrszívó háromszöghöz sem volt soha semmi közöm ezidáig szerencsére. Bubu babakorában ugyan beszereztem egy porszívóra szerelhető orrszívó eszközt, de nyilván mostanság, az éjszaka közepén, az idősebb alvó gyermekem megzavarásának elkerülése végett nem kívántam a kisbabámnál alkalmazni. Így ezeken itt volt az idő változtatni.

Beszereztem a kötelező “házi patikánkba” tartozó, SOS segítséget nyújtó készítményeket, és persze kütyüket is. Van már himalája sóhegyecske Nini ágyában, macifejű gyerekbarát ( CSENDES!!!) orrszívónk, és egy minden esetben használható listánk, hogy ha baj van, tudjuk kit hívhatunk, kihez fordulhatunk.

Szuper gyerekorvosunk van, de természetesen nem mindig érhető el, és így nem is mindig tud házhoz jönni, illetve a két gyerkőccel mi sem minden alkalommal tudunk a rendelési időben eljutni hozzá. Ezzel nagyon sok kisgyermekes ismerősünk, barátunk küzd, ezért szeretném Nektek (sajnos egyelőre csak Budapestieknek, és Budapest közvetlen környékén élőknek) bátran ajánlani a MOM Szent Magdolna Magánkórház Gyermekgyógyászat -át, ahol múlt év szeptembere óta 0- 24 órás gyermekügyelet üzemel! Akár telefonon is szívesen segítenek, személyesen is látogathatóak, és, ha úgy szükséges házhoz is kimennek! Megbízható és precíz csapat, keressétek Őket bizalommal, mert nekünk is többször segítettek már! 🙂

Itt találjátok az elérhetőségeiket: http://mom-hospital.com/gyermekgyogyaszat

Kívánom Nektek, hogy Titeket se érjen komolyabb baj, és vészeljétek át egészségben az év ezen nehezebb szakaszait is! 🙂

 

Ági

Hozzászólások

hozzászólás

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Talán ezek is tetszenek majd