A múlthéten egy magazinnak adhattam interjút, ahol a mindennapjaimról kérdeztek Anyaként, dolgozó nőként. Az egyik kérdésben “szupermaminak” neveztek, azért, mert van egy kisfiam, mellette munkám, és a terhességem alatt ledoktoráltam. Elsőre nagyon jól esett, mert büszkeséggel töltött el, másodjára kissé nagyképűnek éreztem, hiszen azért túlzás a szuper jelzővel illetni, majd azt gondoltam, végülis miért ne lenne minden Anya “Szuperanya” ?! Azok vagyunk, csak sajnos kevesen kapnak lehetőséget, hogy el is meséljék milyen elképesztően fárasztó egy Anya élete, ne csak megéljék. Mennyire sokrétű amit csinálunk, mennyi kreativitást, türelmet és energiát igényel az anyai életformánk !? Gondolkodtatok már rajta…?
Minden Bejegyzés tőle:
doboagi
A cím nem, vagy legalábbis nem feltétlenül igaz. Erről írok Nektek most 🙂
Még nem éles a blogom 1 teljes hete, így nyilván érhető az a fajta bizsergető izgatottság, pozitív stress – már ha ilyen létezik – , amikor megnyitom az oldalamat, írni kezdek, a “vázlat” státuszból rákattintok az “élesítésre”, vagy viccesen bloggernek nevez a családom, baratáim egy-egy tagja. (Annyira bízom benne, hogy sokáig megmarad ez a nagyon új, és nagyon jó érzés. )