A nő

A modell backstage valójában – Fashion Show Reality

Rengeteg ötlet, megtörtént esemény, történet van a fejemben, amit alig várok, hogy megoszthassak Veletek, de úgy gondolom, hogy az aktualitás ezt felül kell, hogy írja, így most a tegnap estémről, vagyis egy divatbemutatóról szeretnék pár mondatot ejteni amin részt vettem, úgy, ahogyan én látom.

Mielőtt belekezdenék, szeretném jelezni, hogy arról, hogy az idő alatt, amíg én “parádézok”, hol, kivel és hogyan van az 1 éves babám, aki leginkább a Bubu becenévre hallgat, és mindezt én, alig néhány hónapja a szülői létet gyakorló Anya, hogyan élem meg, valamint, hogy erről a környezetem miként vélekedik most nem, de hamarosan mindenképpen fogok mesélni… mert EZ biztosan szót érdemel 🙂 !

Na szóval! Aki nem modell, sminkes, fodrász, stylist, vagy egy a lebonyolításban szervesen résztvevő személy, valószínűleg nem nézhette még végig egy “kőkemény” modell munkának, azok közül is az egyik legérdekesebbnek, egy éjszakai divatbemutató háttérmunkájának minden apró részletét. Hát most legalább elképzelhetitek :D.

Adott egy dögös szórakozóhely –ezúttal talán a város “legdögösebbike” :D, a BadGirlz-  , jó sok eladásra kínált szexy ruhadarab – az Envy Fashion, magyar tervezéssel, de nemzetközi trendnek megfelelő kreációi, és egy raklap vonzó csaj, az idei Miss Balaton néhány versenyzője, kiegészülve a cég arcaival, velünk. Amolyan modellek. –hozzáteszem én valamiért sosem szerettem magamat modellnek nevezni, mert a valóságban maximum 168 cm-es, papíron 170-es magasságom miatt mindig szégyenkezve jutottak eszembe az “igazi” szupermodellek, mint Claudia Schiffer, Naomi Campbell, Gisele Bündchen, és a 180+ cm-es magasságaik, amikor foglalkozásom gyanánt a “modell” titulust testálták rám 😀 …de gyakran beleestem én is a szórásba, szóval ezúttal is, így a többi kolleginámmal együtt, mi voltunk az est modellei.

fotó.JPG

Mi nők, ha alkalmunk van megjelenni, szeretünk szépek lenni, és nyilvánvalóan másoknak is tetszeni. Bölcs tanács, és szép gondolat, hogy mindig magunknak akarjunk megfelelni, ami alapvetően igaz, és elsődleges, de ne legyünk álszentek! A pozitív visszajelzések igazolnak, és táplálnak minket. Legalábbis a hiúságunkat, női lelkünket. Elárulom, nincsen ezzel egy modell sem másképp. Egyenként megharcolunk a figyelemért, a még több figyelemért, és a legtöbb figyelemért. Mindannyian a saját eszközeinkkel.  Van aki nem lihegi túl –általában ez a modell a profi- , aki szín tiszta munkának tekinti a feladatot. Akinek mindegy mennyire alternatiív a sminkje, zsíros hatásúra waxolt a haja, vagy előnytelen a ruhája. Magyarországon ez azért nagyon ritka, kevés az, aki professzionális, aki pedig az, leginkább külföldön dolgozik. Az “énféle-fajta” modellek pedig a háttérben sokszor a legjobb színészi adottságokkal rendelkezve sem tudják eltitkolni törtetésüket.

Tehát. Elsőként helyezkedünk. Puhatolózunk, hogy ki a megrendelő, cégvezető, tulajdonos, kik lesznek a stábtagok, ki a szervező, magyarul ki az, akinél jónak kell lennünk. Úgy értem “kinek kell nyalni” –elnézést- , hogy esetleg több fizut, figyelmet, 1-2 ajándék rucit, biztos pozíciót egy következő munkára, fényesebb jővőt és miegymást kapjunk 😀 Igyekszünk időben, de inkább mindenkinél hamarabb érkezni, hátha ezáltal teszünk szert némi előnyre. Mondjuk a legjobb sminkesre, legügyesebb fodrászra, legszebb ruhákra, már ha ezek éppenséggel nincsenek előre kiosztva.

Ha összegyűlt a csapat, mindenki a leglazább arcát –valamiért a modelleknél az a trendy, ha szakadtak, és a legbővebb felsőjükben, legszakadtabb nadrágjukban érkeznek…amit sosem értettem, és személy szterint engem furusztrált is, mert én sosem tudtam ilyen “műlaza” lenni…(a szépségkirálylányok között azért volt most kivétel ), szóval a legflegmább stílusát felvéve, szinte észrevehetetlenül méregeti mindenki a másikat, és igyekszik úgy, és akkor megsúgni a sminkes csajszinak, hogy neki nagyobb műszempillái legyenek, mint az előtte sminkben ülő csajnak volt, mert amúgy annak egyébként is van felragasztva 3D pilla, szóval nehogy “ne legyünk egységesek” címszóval próbálja kitrükközni az amúgy már mindent látott, halott, megélt, és magában zseniálisan szórakozó profit. De ezt eljátszuk a hajjal és a ruhákkal is, hiszen ha valaki úgy érzi, valami száméra előnytelen, pl a feltűzött haj, vagy a nagy loknik, vagy épp a full egyenes haj, a rovid, vagy a túlhosszú szoknya, dekoltált, vagy teljesen zárt ruha, na az aztán MINDEN elképzelhetőt be fog vetni, hogy az általa legjobbnak véltet megkaparintsa. Régebben engem ez szó szerint stresszelt. Ma már végtelenül szórakoztat. És bár ugyanúgy izgalommal tölt el a mai napig, hogy mennyire kapok előnyös ruhát, mennyire leszek fehérbőrű a csajok között, mert egyszer sem tudtam eljutni Bubuval szoliba, vagy jól fog-e állni majd a sminkem, a legrutinosabbként én fogok-e leesni a színpadról (hú de égő is az 😀 ) vagy fel tudom-e venni a versenyt a külsőmet illetően a tőlem évekkel fiatalabb, még gyermektelen csajszikkal, akiknek nincs más dolguk, minthogy szépek legyenek és kismultak,  azért mostmár tudok előző este aludni, és nem gyötör meg, ha a 20 éves hamvas, feszes csajszi nagyobb tapsot kap. Nem esik jól, hiszen hazudnék, kit nem visel meg, ha szembesül azzal, hogy telik az idő felette is 😀 , de azzal vigasztalom magam, hogy nekem meg majd másnap reggel fog tapsolni a világ legboldogabb drága kincse, akinél jobban senki nem örül, a reggel fél 8kor, 5 óra alvás után ébredő, a szemhéjtus maradványaitól összeragadt szemű, és kicsit sem kisimult, de annál boldogabb fejemnek.

Miután elkészült a sminkünk, a hajunk, és tudjuk milyen ruhákat mutatunk be, nagyjából lecseng a harc a backstageben. Ezután maximum az ingyen kajárt, -mert ha kapunk, annak nagyoooon örülünk- küzdünk, és egyel több pohár ingyen italért… hiszen fontos a jó hangulat, és ha már a közönség fogyaszt, mi sem nélkülözhetünk… így az említett “műlazaságot” legtöbbünknél felváltja a valódi. Innentől általában azért biztosan jó vagy jobb a hangulat, és a spicces modelleket sem frusztrálja már a total csipke felső, a bárpultnak kinevezett magas, keskeny és elképesztően félelmetes színpad, a 12 centis tűsarok, és a tömeg.

A villámgyorsan lepörgő bemutató után hatalmas boldogságban úszik a modellcsapat. Mindenki felszabadul, vidám, boldog, hogy nem esett le, hogy sokan látták és tapsolták meg, hogy a pörgős zene jól felspanolta, és, persze annak, hogy itt lehetett, egy csomo csomó más csaj helyett, aki szintén kezét-lábát torte volna, hogy…. A közös örömködés után a modellek egy része azonnal visszaveszi nagyon laza ruháit, majd 1 perc alatt eltűnik a helyszínről és vagy haza vagy egy nagyon laza romkocsmába veszi az irányt. Másik része tesz egy utolsó probat a kapcsolatépítésre, és távozásának időpontja erősen függ ennek sikerétől vagy sikertelenségétől.  Végezetül az, aki pedig nem esett bele az első két csoportba, vagy annak szűk keresztmetszetébe, általában tovább italozik, és távozik amikor megunja, vagy vége a bulinak. 🙂

Ui.: Nekem, a modellcsapat Anyuka szekciójának tagjaként, az ilyen lehetőséggel kötelező élnie!!!… a fiam otthon alszik a legnagyobb biztonságban, a sminkem, hajam kész, még egy vadiúj dögös ruhára is szert tettem, és egy elég jó hangulatú szórakozóhelyen vagyok, ahol ott vannak a barátaim, és az én sármos Szerelmem is… na még jó, hogy ittam (még) valamit, és maradtunk… 😀

És egy kép Nektek tegnap estéről, rólunk 🙂

image.jpeg

Hozzászólások

hozzászólás

Következő bejegyzés

Talán ezek is tetszenek majd