A hideg ráz, amikor valaki kategorikusan kijelenti, hogy szerinte csak a lusta szülő nézeti a tévét a gyerekével, adja a kezébe a telefont, tabletet, kizárólag azért, mert neki NINCS KEDVE a kicsivel foglalkozni…
Én ezúttal üzenném Nektek, minket lusta szülőnek titulálóknak, hogy ha a következő sorokat elolvasva is lustának gondoltok, én felvállalom, lusta vagyok. És ha ez azt jelenti, hogy ROSSZ Anya, akkor azt is.
A napokban olvastam egy nagyon megindító anyagot, a “jó apákról”. Azokról a férfiakról, akikre az írás szerzője szerint olyan keveset gondolunk. (Aki elolvasná: https://www.facebook.com/bihari.viktoria.3/posts/10204962366120953 ) Legyen a történet igaz, vagy részben az, beleképzelve a saját helyzetemet a család történetébe, akiről szól, az édesapára gondolva, aki egész álló nap dolgozik, hajt, és küzd azokért, akiket szinte alig láthat a véget nem érő robot miatt, másodszori olvasásra sem úsztam meg a sírást. Ez, és saját tapasztalataim indították el a következő gondolatokat…